Fényfelajánlás a mester princípiumnak, aki fizikális testben öltött formát. 
Miért fényt ajánlunk fel? 
A fény képviseli a spirituális tudatunkat, melytől azt kérjük, hogy vezesse minden gondolatunkat, szavainkat és cselekedeteinket. Tudatunkat egy fizikális fényben szimbolizáljuk és felajánljuk azt egy kép felé, aki a mester princípiumát képviseli, azzal a vággyal, hogy legyen mindig jelen útmutatóként a spirituális fejlődésünkben. A virág legszebb gondolataink és érzéseink szimbóluma, a füstölő levegőnket, alapvető vitális támogatónkat képviseli.

A Havan vagy Homa tűzszertartást jelent, mely a védikus kultúra és vallás központi eleme. A tűzbe mantrák és imák segítségével invokálunk különböző Istenségeket, ezáltal válik a tűz ezen erők hordozó elemévé. A szertartás során felszentelt tűzbe teszünk felajánlásokat, ghee, füstölő, virág, fény és ahuti (gabonamagok és illatos fűszerek keveréke) formájában a szándéktól illetve az
alkalomtól függően. Jagnyának is nevezzük, melyet magyarul az
áldozathozatal szóval magyarázunk, jóllehet a ¨sacra facere¨ latin szavakon keresztül közelebb kerülünk annak valódi jelentéséhez, mely szent cselekedetet jelent, mely egy cél, egy magasabb ideál elérésének érdekében végzünk az univerzum magasabb erőinek közreműködésével.
A Havan rendszeres gyakorlása az elme kitágulásához, a test, az elme és a csakrák megtisztulásához, valamint spirituális tranformációnkhoz járul hozzá, miközben a környezetünkre is jótékony hatással van. A szertartást végezzük egyszeri vagy többszöri alkalommal például beteg ember gyógyulásának
elősegítésére, a bőség megidézésére, gyermekek névadási szertartására, számos védikus beavatás kísérőjeként, illetve belső, kontemplatív életünk előrelépésének érdekében.

A szamszkarák, szertartások biztos alapot nyújtanak a dharmikus élethez.

Céljuk, hogy tudatosítsák az elkövetkező életszakasz szépségét, annak morális, etikai töltetét, ugyanakkor esztétikus formában egy magot ültet el bennünk, mely nemes emberré tesz és szociális értékekkel vértez fel. A tizenhat szamszkára átszövi életünket a fogantatástól a test elhagyásáig.

​

1. Garbhadana: az új élet fogantatása. 
2. Punszavana: A fogantatás utáni harmadik hónapban a magzat védelmét, fejlődését, erősödését szolgálja. 
3. Simantonnajána: A megfogantatás utáni nyolcadik hónapban az anya és a magzat elméjét erősítő szertartás, mely felkészíti őket a születésre. 
4. Dzsatakarma: A születés, ahol részt vesz az apa is különböző funkciókban. 
5. Námakarana: A név elrendelése. 
6. Niskrámana: Az újszülött bemutatása a természet erőinek. 
7. Annaprasana: A gyermek első szilárd falatjának elfogyasztása.  
8. Csudakarma: A hajvágás, a haj leborotválása első alkalommal. 
9. Karnavédha: Füllyukasztás. 
10. Upanajána: A szent kötelék, jagnyopavita, felhelyezése. 
11. Vidjarambha: A Védikus tanulmányok kezdete. 
12. Számavartana: A megalapozó védikus tanulmányok vége. 
13. Vivaha: védikus esküvő, áldás. 
14. Vánaprasztha: a társadalmi kötelezettségektől való visszavonulás. 
15. Szannyásza: Lemondás. Felkészülés az élet utolsó stádiumára. 
16. Antieszti: Az utolsó szakramentum, a temetés.

Két ember szent egyesüléseként jön létre a védikus hagyományok szerint amit sokan házasságnak hívnak, de kozmikus törvényeken és fejlett ősi gyakorlatokon alapszik. Ezt egy saṁskāra-nak tekintik, amely a feleség és a férj egész életen át tartó kötelezettségvállalása. Gyönyörű esztétikus elemeket tartalmaz, melynek szimbólumrendszere mély etikai és erkölcsi értékeket rejt. Indiában úgy tartják, mintha a kozmosz tervezte volna és azt „szent egységnek tekintik, amelyet maga a tűz tanúsít.¨

Antyeṣṭi szó szerint az utolsó áldozathozatalt jelenti, legfőbb eleme a szent temetési rítusok és ceremóniák együttesének elvégzése. A Hindu temetési rítusok négy csoportba oszthatók:
·       Rítusok, melyeket akkor végeznek el, amikor a személy
a halottaságyán fekszik. A halottat szentelt vízzel történő
mosdatás után új ruhába öltöztetik, fektetik vagy ültetik,
homlokát szent hamuval (bhasma) festik, ajkaira a Gangesz
vizéből csepegtetnek, a test jobb oldalára tulsi leveleket
helyeznek el. A halott ágyát és testét általában margarétával,
rózsával, jázminvirágokkal és ékszerekkel díszítik. A test mellett
három napig olajlámpás ég.
·       A halott test elhamvasztásához illetve eltemetéséhez
kötődő rítusok. A hamvasztás a leggyakoribb temetési forma,
melyet rendszerint egy folyóparti égetőhelyen (shmashana)
végeznek, s a hiedelem szerint a lélek így szabadul ki a
testburokból. Az hamvasztást követően a rokonok egyike
visszatér a helyszínre, hogy összeszedje a hamvakat, amiket
urnába tesz vagy egy szent folyóba (Gangesz) bocsájt.
·       Az eltávozó lelkének az ősök (pitrik) szellemének
síkjára való sikeres vándorlását támogató rítusok. A
pretakarma rítus ezt a továbblépést segítő elő. A hiedelem
szerint amennyiben ezek a rítusok elmaradnak vagy helytelenül
végzik el őket a halott lelke a bhut-ként, szellemlényként e síkon
ragad.
·       Az ősök (Pitrik) tiszteletére végzett rítusok

A rítusok 10-11 nap alatt zajlanak le, melynek végére a lélek már
az ősök világába vándorolt.

​