SZANSZKRIT

Ma legfőképp ősi védikus szentírások és himnuszok recitálásakor találkozhatunk ezzel az egyedien komplex és gazdag szókinccsel rendelkező nyelvvel, melynek elsajátítása akár egy egész életet igénybe vehet, ám mindenképp megéri elmerülni e misztikus, kifejező és sokrétű nyelv tanulmányozásában. A Védák ősi nyelve,
melynek isteni, azaz nem embertől származó eredetet tulajdonítanak, s a nagy meditáló bölcsek, a Rishik közvetítésének köszönhetőan vált használatossá az Indo- Árja népek között. A szó jelentése a „tökéletes” utalva annak isteni eredetére és tulajdonságára. A legősibb Védikus Szanszkrittal a Védákban, különösen a Rig Védában, az Upanishadokban és a Puranákban találkozhatunk, a Klasszikus Szanszkrittal pedig a
Védikus korszak végétől kezdve a kommunikációban, irodalmi művekben, vallásos énekekben, tudományos leírásokban.